A legmélyebb tisztelet övezte Maniva Láma Sherab Gyalcen Rinpocse 1950-ben született, néhai édesapja Dhondup Tsering Gurung és néhai édesanyja Tsering Gurung gyermekeként, Manang nevű faluban, a Gandaki körzetben, Nepálban. Gyermekkori neve Norbu Tsering volt.
Szülőhelye Nepál északi részén helyezkedik el, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Himalája hegycsúcsaira. A híres Khira Gompo Dordzse barlang is ezen a helyen található, ahol Tibet nagy jógija, Milerépa meditált, s értékes tanácsai révén egy vadász együttérző tanítványává vált.
Amikor e gyermek megszületett, senki sem tudta, hogy egy napon az együttérző Buddha, Avalokitésvara (tibetiül: Csenrézi, azaz Szerető szemek) szolgálatába áll. Azt sem tudta ekkor még senki, hogy egyszer e gyermek számtalan érző lényt vezethet a megvilágosodás ösvényére, mantrájának, azOmmani peme hung-nak invokálásával.
Specialitása, hogy a Mani-mantrát mindenérző lény javára egymilliárdszor ismételte el, ennek köszönhetően kapta a “Maniva” címet, ezért ismerik őt ma Maniva Láma Sherab Gyalcen Rinpocseként. E cím igen ritka, mert ehhez rendelkezni kell azzal a képességgel, hogy rávegyen másokat arra, hogy összesen több, mint 1 milliárdszor mondják el a Mani- mantrát (Mani Dhungyur).
Rinpocse gyermekkorától kezdve minden élőlénnyel végtelenül együttérző volt és soha egy másodperce sem jutott eszébe, hogy bárkinek ártson. Korábbi életéből fakadó tapasztalatainak köszönhetően erőfeszítés nélkül tanult meg írni és olvasni.
Amikor két-három éves lehetett, tisztán emlékezett minden nagyszerű tanácsra, melyet idős szüleitől kapott. Nem sokkal később elhunyt az édesapja. Ez rádöbbentette arra, hogy egyetlen érző lény sem jelent kivételt a mulandóság alól, függetlenül attól, hogy a szamszarának – e körforgásszerű létnek – akár a felsőbb, akár az alsóbb létformáiba született. A lemondás és a szamszarától való elfordulás erős attitűdje hatotta át, így elkezdte azon törni a fejét, hogy a tiszta dharmát tanulja és gyakorolja, ezért Katmanduba ment, ahonnan később fokozatosan Rumtekbe költözött.
Először belépett Rumtek kolostorának szerzetesi közösségébe. Rumtekben volt Őszentsége, a néhai XVI. Karmapa, Randzsung Rigpe Dordzse fő székhelye. Karmapa adta neki a Karma Sherab Gyalcen nevet, miután levágta haját, hogy szerzetesnek álljon. Őszentsége és számos más szellemi tanító jelenlétében letette a kezdő szerzetesek fogadalmát, miután sorozatban megkapta a három szóból álló tant, minden tudás alapját.
Sikeresen letette a vizsgáit, és kívülről megtanult olyan szövegeket, mint például a közel négy kötetes Mahakála rituálé, a tantrák stb. Kezdetben karma kagyü vonalunk rituáléját vezette, majd gyakorló vonalunk hagyományai szerint néhány éven belül tradicionális módon felruházták a “chanting master” (a mantraéneklés karvezetője) – tibetiül Omzey – pozíciójával.
Ezután folyamatosan gyakorolta az Omzey felelősségét és feladatait. Emellett tanulmányozta a tibeti buddhista rituálék művészetét: az ún. torma (rituális célokat szolgáló sütemény) készítést, buddhista művészetekben alkalmazott rajztechnikát és játszott minden tibeti buddhista hangszeren. Sikeresen elsajátított több tanult tudóstól olyan hétköznapi tudományokat is, mint a tibeti nyelvtan, költészet, kiejtés/írásmód és többféle tibeti kézírás.
Tanulmányozott olyan kevésbé ismert buddhista filozófiai szövegeket is, mint Shantidevától a “Bóddhiszattvacsarjavatara”, “Kézikönyv a bódhiszattva életvitelhez”, olyan vinaja szövegeket, mint a “Trisamvara” és még sok más szútra és tantra szöveget is. E szövegek minden egyes szavát megértette pusztán hallás útján. Megtisztított minden hibás elképzelést az elmélkedés útján, és sosem gondolt arra, hogy tiszteletet, büszkeséget és hírnevet vívjon ki, vagy hogy vagyont gyűjtsön. Inkább elsajátította az egyetlen viselkedésmódot, amely összefügg a dharmával, mert ahogy mondják: “A szelídség (a feltűnés kerülése) és a békés tudatállapot a hallás jele”.
Ezen túlmenően, anélkül, hogy feledte volna a tanulmányozott szútrák és tantrák jelentését, mindig megpróbálta megtapasztalni a dharma lényegiségét a hallás, az elmélkedés és a meditáció útján.
A hallás, az elmélkedés és a meditáció megalapozása után tanult szerzetes lett és sosem szegte meg a három fogadalom határait és céljait. Minden hibától makulátlanul tiszta maradt, mindig szeretettel fordult mindenki felé, függetlenül az illető magas vagy alacsony státuszától, és soha fel sem merült benne, hogy ártson másoknak vagy hogy helytelen beszédre vetemedjen. Mindenféle rendű és rangú emberek elismerését kivívta, és dicsérik őt melegszívű természetéért is. Így vált mintává mindenki számára, ahogy a tibeti szólás mondja: “Vágyak hiányában tapasztalhat csak az ember boldogságot”.
Hasonlóképp, éves nyári elvonulásakor (Varsika), sok tudós és gyakorló jelenlétében idejét tanításra, (filozófiai) vitákra és fogalmazásra szánja. Az odaadás felhőjévé vált, ami minden szellemi tanítóját örömmel töltötte el. Jelentőségteljes életet úgy élhetünk, ha átalakítjuk tudatunkat a szamszaráról való lemondás útján, beavatást nyerünk és belépünk a Vadzsrajána ajtaján a megvilágosodáshoz leggyorsabban vezető ösvényre.
Ehhez a gyakorlathoz képzett lámát (tanítót) kell találnunk. Karma Sherab Gyalcen olyan magasan képzett tanítókra talált, mint Őszentsége, a néhai XVI. Karmapa, egy ún. vadzsradhara, aki emberi testben született újra és Őeminenciája a néhai Bokár Rinpocse. E két spirituálisan magasan képzett tanítótól kapott érettségre nevelő beavatást, megszabadító tanításokat és támogató átadást a régi és új “kincstanításokba”, mint az “5 Nagy Kincs Szöveg” és az “Óceánhoz hasonlatos tantrákba”.
Sok régi és új tudóstól és gyakorlótól kapott beavatást, átadást és magyarázatokat Buddha tanításairól és különösen a Buddha tanításainak szóbeli átadásáról és indiai tudósok kapcsolódó kommentárjairól stb.
Nem elegendő csak megkapni ezeket a tanításokat, ezeket gyakorolni is kell. Ezért ígéretet tett, hogy megcsinálja a hároméves elvonulást. Az Alapgyakorlatokat négyszer végezte el, majd sikeresen befejezte elvonulását, ahol a nagyszerű tantrákat gyakorolta. Nagy erőfeszítést tett, amíg meg nem szilárdította a gyakorlat kifejlesztő és befejező szakaszát. Ezt követően megkapta Naropa Hat Jógájának teljes tanítását.
A vadzsradhara állapot elérésének mélységes módszerét, mely már egyetlen életben megszerezhető, Őeminenciájától, Bokár Rinpocsétől kapta meg és gyakorolta – ismeretei szerinti hatalmas odaadással és bizalommal. A hároméves elvonulás befejezése után ismét úgy érezte, hogy életét csak az elvonulásnak szentelné. De a manang közösség kívánságára és Őszentsége, a XVI. Karmapa instrukciói szerint Nepálba kellett mennie, hogy felvirágoztassa és terjessze spirituális aktivitását. Felújíttatta a régi manang kolostort Pokharában, ahol sok új szerzetest avattak fel. Hét évet töltött Pokharában. A katmandui manang hívek ismételt meghívására visszatért Katmanduba, hogy a Szvajambu lábánál elhelyezkedő manang közösség kolostorának felelős feladatait ellássa.
Ebben a kolostorban tartja Rinpocse az éves pudzsát (mantrafesztivált), ahol egymilliárd Mani-mantrát (az együttérző Buddha 6 szótagos mantráját) ismétlik el a tibeti naptár első hónapjában, mely nagyon szerencsés hónap a vallásos gyakorlásra. Több mint 2000 híve zarándokol el rendszeresen erre a Mani-pudzsára, és a fő résztvevői manang hívek közül kerülnek ki. Mostanáig már huszonnyolcszor került rá sor, nagy sikernek örvendve.
Az ilyen aktivitások gyakorlása része egy szent ember természetének. Mi, az összes követője, azt kívánjuk, hogy több száz eont éljen meg, s hogy szellemi aktivitása virágozzon minden irányban, minden érző lény és a Buddhadharma javára. Fő mantrája az (OM MANI PEME HUNG) vezessen minden élőlényt Avalokitéshvara, az együttérző Buddha ösvényére!